Luca napja – szokások a régmúltból napjainkig

A magyar néphagyomány kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Az e napon ünnepelt szentet az egyház is legendabéli alaknak tartja (ezért a szentek közül is kiebrudalta), mint jelkép igen érdekes.

Luca akkor lett keresztény, mikor ez még elég életveszélyes vállalkozás volt. Főleg, hogy közölte pogány vőlegényével: nem megy hozzá, mert apáca életet akar élni. A kikosarazott fiatalember nem talált jobb módszert a hölgy szívének meghódítására, minthogy följelentse a hatóságoknál. Miután Lucia jottányit sem változtatott az elhatározásán, a helytartó bordélyba akarta vitetni. Akarta, de nem tudta, mivel Lucia teste úgy elnehezült, hogy 50 ökörrel sem tudták odavontatni. Ekkor a kor szokásainak megfelelően megkínozták, de ennek részletezésétől most inkább eltekintenék.

Luca sajátossága egy tál, benne két szem, amely elég furcsa dolognak mondható. Ennek is van azonban magyarázata. A Luca név a LUX azaz fény szóból ered, a „szeme világa, szeme fénye” kifejezéseket meg mind ismerjük. A halottakért is így imádkoztak: Lux perpetua tuceat eis azaz „Az örök világosság fényeskedjék nékik”. Lucia a vakok és szemfájósok védőszentje lett, de imádkoztak hozzá az utcalányok, a férjhez menetelre áhítozók és mindazok, akik tűvel, vagy más hegyes szerszámmal dolgoztak, mert e foglalkozásokhoz jó szem kell.

Luca napja eredetileg a pogány téli napfordulói ünnepek része volt. A néphagyományban viszont tetten érhető Lucia-Luca kettős természete, illetve, hogy két alakról van szó. A szent mellett ott van a rettegett, banyaszerű „Luca”, „luca-puca”, „lucaasszony”. Ő boszorkány, aki a napfordulatot megelőző téli sötétség szimbóluma lett. Az éj, a sötétség hagyományosan a gonoszok, varázserővel bírók „munkaideje”, akik az egyre hosszabbodó téli éjszakákon egyre aktívabban tevékenykedhetnek.

A néphit szerinti Luca névnapján tilos sok asszonyi munka: fonás, szövés, varrás, kenyérsütés, meszelés. Aki megszegi e tilalmat, azt Luca nagyon keményen megbünteti. Ezzel kapcsolatban sok monda ismert. Például, hogy ma egyikőnk se mosson: Luca napján egy asszony mosott. Amikor rászóltak, így felelt: Ó, mire Luca-puca eljön, én hatszor kimosok! Ezt persze csak szerette volna, mert azon nyomban kővé vált.

A Luca-napi hiedelmek, népszokások többsége az új esztendőre vonatkozó mágikus eljárás, időjóslás, termésjóslás, szerelmi jóslás (mert az szinte mindig van).

Molnárkalácsot is sütöttek az asszonyok, Luca napján sütötték meg a szentestére szánt ostyát is, amit lisztből és vízből sütöttek, mindenféle más hozzávaló nélkül.

Országszerte szokás volt a legények kotyolása. Először is a legények olyan hosszú gerendát vontattak be a szobába, hogy alig lehetett az ajtót becsukni tőle, meg szalmát is vittek magukkal be a házba. Ráültek a póznára, és hosszan mondogatták a kotyoló verset, néhol eközben rostán át vizet öntöttek a kotyoló ifjakra. Ezek a népköltészeti alkotások nem éppen kedvesek, de megsértődni nem illett, és nem volt szabad közbeszólni sem, mert akkor megtörik a varázslat. Ezek ugyanis termékenységvarázslások, éhen halni meg senki sem vágyott a következő esztendőben ugyebár.

Íme egy kotyoló vers felnőtt olvasóknak (+18):

Kitty-kotty, kitty-kotty,

Annyi csirkéjük legyen kendteknek,

Ahány csillag van az égen, Ahány fűszál van a földön.

Kitty-kotty, kitty-kotty, Száz malacot egy ólba.

Úgy álljon a kendtek fúrója, fejszéje a nyelibe,

Mint az én pajtásom …………… a tUvibe.

Kitty-kotty, kitty-kotty.

Akkora csöcse legyen a kendetek lányának,

Mint a szakajtó, mint a bugyogós korsó.

Kitty-kotty, kitty-kotty.

Akkora legyen a segge neki,

Mint a kemence szája ..”

Amikor vége lett a kotyolási ceremóniának, a gazdasszony gyorsan hamut szórt a legények fejére, mondva: „Üljetek pipikéim, üljetek nyugodtabban, majd kaptok egy kis kukoricát. ..” A legényeket természetesen a helyesen végrehajtott kotyolásért cserébe megkínálták valami csemegével.

Országszerte a gazdasszonyok megsöprűzték a gyanútlan tyúkokat, hogy sokat tojjanak. A seprűt mindig bal kézbe fogták, úgy verték le a tyúkokat az ülőről. Máshol a gazdasszony levetkőzött egy ingre, háttal beiramodott az ólba, s a tyúkokat sorba leverte a helyükről. A gyerekek a szomszéd kerítéséből letört karón guggoltak, hogy elvigyék a szomszéd szerencséjét, amolyan „dögöljön meg a szomszéd tehene is ” logika alapján. Minden család vitte a szomszéd szerencséjét, aztán lehetett egymást okolni.

E praktikák között különleges hely illeti meg a Luca-kalendáriumot, amely a Luca napjától karácsonyig terjedő 12 nap időjárásából próbált következtetni a jövő évre. Egy nap egy hónapnak felel meg. Régen, az emberek nagyon is átélték a Luca-naptól karácsonyig terjedő mágikus tizenkét nap jelentőségét.

Ez alatt az időszak alatt készült 13 féle fából a „Luca széke”, melyről a karácsonyesti éjféli misén a lokális „Lucákat” ismerhetni föl abból a célból, hogy leszámoljanak a leleplezett banyákkal.

A Luca ostor a Luca székéhez nagyon hasonló szokás: úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen kellett minden nap egyet csavarni, majd karácsony éjjelén pattogtatni vele. Az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok, s az éjféli mise alatt a templom körül meg lehetett lesni a banyákat

Népszerű a „lucabúza” hajtatása Lucától karácsonyig . Ekkor egy kis tálban búzát csíráztatunk. A kihajtott búza karácsonyesti külleméből következtetni lehet a jövő évi búzatermésre, a család és a jószág jövő évi egészségi állapotára. A „lucabúza” szokása a vetést serkentő mágikus cselekmény volt.

A Luca napi tizenketted varázsló és jósló cselekvései Luca estéjén kezdődnek, és karácsonykor az éjféli misével érnek véget (a 12 napot, ami Lucától karácsonyig terjed, tizenketted­nek nevezzük). Valamikor ez az időszak a következő év 12 hónapját jelentette. Úgy tartották, hogy ami adott napon megtörténik, az rávetíthető az adott hónapra. A Gergely-­féle naptárreform előtt ugyanis Luca napja volt az év kezdete, kiemelten mágikus nap. A varázslások részben azért vannak, hogy megismerjék a gonosz boszorkányokat, például a lucaszék elkészítésével. hiszen ez gonoszjáró időszak. A boszorkányok ártalmainak megelőzése a célja a tyúkok megpiszkálásának (durgálás, kurkálás, sutulás), a gyermekek koledálásának. Vesszővel szurkálták meg a mit sem sejtő tyúkokat, hogy jobban tojjanak. E közben efféléket mondogattak: ‘A mi tyúkunk tojogáljon, a kendé meg kotkodáljon!’

Luca napi fehérleples alakoskodás a Kisalföldi Csallóközben és Nyitra vidékén a közelmúltban még élő népszokás volt: fehér lepelbe öltözött legények, esetleg lányok, asszonyok, arcukat belisztezik vagy fehér tüllkendőt tesznek, hogy felismerhetetlenek legyenek.

Lisztbe mártott tollseprűvel sepregetnek. Egyes helyeken a lányokhoz jártak, másutt a gyerekeket ijesztgették. A Nyitra megyei Kolonban egy legény menyecskeruhába öltözött. Kontyot készítettek neki, a fejére keszkenőt borítottak. Társa köznapi, olykor ünnepi ruhát viselt. Arcát nyúlbőr takarta, melyen két nyílást vágtak a szemek számára, ez volt a “lárva”. Csak a lányos házakhoz mentek be, török muzsikával (harmonikával) jártak. Bent a házban táncoltak, de mindvégig némák maradtak. A Csallóközben a Luca csak férfi lehetett, fehérbe öltözött, nem volt szabad megszólalnia. Söprűt vagy meszelőt vitt magával. Mímelték a meszelést, söprést, a háziak arcát is “meszelték”, hogy ne legyenek kiütésesek. Az arcukat fátyolszerű anyaggal takarták be. A Szerémségben a lányok öltöznek Lucának – fehér lepedővel leterítve, fehér szoknyában, az arcuk elé szitát borítva, hogy ne ismerjék fel őket. Kikérdezik a gyerekeket, megimádkoztatják őket. Aki jó, ajándékot kap, diót, mogyorót, a többit meszelővel, fakanállal ijesztgetik.

Csiripelte

- magyar-angol szakos tanár / drámapedagógus - három fiúgyermek édesanyja - a Netfolk blog megalkotója - gondolat Erzsitől: "Érdekes, de nem volt központi kérdés számomra, hogy sokan olvassák-e a bejegyzéseimet, csak tettem, amit szívesen csinálok: írtam, csak írtam, írok most is szívesen." u.i.: (várjuk az iskolás, óvodás csoportokat múzeumpedagógiai foglalkozással egybekötött kézművesedésre) :)

1 Comment

  • A lucaszék arra volt jó,hogy a szentesti ,éjféli misén ráállt a készítője és így megláthatta a falu boszorkányait. De nagyon figyelnie kellett, mert mielőtt elütötte az óra a 12-tőt le kellett ugrania a székről, darabjaira szétdobálni a széket,és háta mögé mákot szórva ki kellett érnie a templomból,különben a boszorkányok megtépték!! Nem veszélytelen a kíváncsiság!!ly

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.