Összefogásból tájház Karancslapujtőn

Néhány hete Slezák Erika nagy örömünkre megkereste magazinunkat, és elmesélte hogy, egy nemrégiben átadott Tájházban dolgozik, amely 2015. 12. 12.-én került átadásra a Karancslapujtőn. Vele történő beszélgetésünket olvashatjátok most.

Milyen célokkal indultatok el a tájház ötletének megszületésekor?

Célunk az, hogy ne csak a helyi és a környező településen élő közösségek látogassák és ismerjék meg a gyűjteményünket, de az ország bármely részén élő emberek is többet tudjanak, illetve lássanak Palócország kincseiből.  Örülünk, hogy ebben most kicsit segítségünkre van a Csipcsirip magazin is.

Fontosnak tartjuk, hogy ismerjük meg a gyökereinket, a múltat, hogy legyen mibe kapaszkodni még viharok idején is.

Hogyan jött létre maga a tájház? Sokan dolgoztak a megvalósításán?

Meg kell, hogy mondjam, ami miatt külön örülök a feladatnak, az nem más, mint az a fajta összefogás ami manapság ritkán látható, még a mi településünkön is. Ami jellemezte ezt a munkát, és jellemzi még most is, hiszen a gyűjteményünk folyamatosan bővül, és a további “fejlesztésekre”, építésre-szépítésre is van (lesz) lehetőségünk.

A helyi hagyományokat bemutató gyűjtemény az önkormányzat, a Karancs Kincse Közhasznú Egyesület és a lakosság példaértékű összefogásával jött létre. A korabeli bútorok, eszközök és a népviselet megismertetésén túl a jövőben rendezvények helyszínéül is szolgáló épület és hatalmas udvar reményeink szerint a közösség összefogásában, az identitástudat megerősítésében is jelentős szerepet fog betölteni.

Nyilván a helyszínen mindenki láthatja az áldozatos munkátok gyümölcsét. Kis kedvcsinálóként azoknak, akik nem látták a tájházat, hogyan írnád le a saját szavaiddal az élményt, amit az oda látogatók kaphatnak?

A látogató mintha tündérmesébe csöppenne… a konyhában ropog a tűz és a masina felől sült tök illata csábít, a falvédők és dísztányérok szemet gyönyörködtető látványából felocsúdva már a Tiszta szoba hívogat, ahol az öregasszony buzgón imát mormolva félszemmel a menyecskére pillant. Suhognak a keményített alsószoknyák, csillan a gyöngysor, s szalagos farkas fékető is a fejére kerül! A belsőszobában gyerekzsivaj, a citera húrjai pendülnek, az asztalon szigorú szövegezéssel 1888.-ik évi fizetési meghagyás a Magyar Királyi Járásbíróságnak címezve, gurul az 1 pengő, de a szátva hangja elnyomja a ház népének hangjait, miközben a kamrában a gerendáról lelógó sonka cinkosan kacsint! A letakart tükör árnyékában megbúvó halotti sarok csendre int…

A szülői-nagyszülői ház emlékeit idézi, és mindenkinek mesél, egy-egy kis történetet, édes-keserű pillanatokat, kicsi szikrákat. 

 Ez nem csak egy “múzeum”, nem pusztán tárgyakat, eszközöket és bútorokat gyűjtöttünk össze. Aki ide betér, azt melegség tölti el, olyan, mintha haza menne! “Otthon illata van!”- ahogy az egyik látogatóm mondta!

Mesevilág ez, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, hiszen a gyermekeknek kapocs a gyökerekhez, az időseknek elmorzsolt könnycsepp a múlt felé!

Milyen egyéb kiállított anyagok találhatóak nálatok?

A kiállított tárgyak, eszközök mellett a látogatók helytörténeti ismeretei is bővülhetnek, korabeli fotók segítségével megismerkedhetnek a Gyönygyösbokréta és a Kaláris asszonykórussal, Palotásiné Borza Ilona gyűjtésében elfelejtett szavainkat böngészhetik, együtt kacaghatnak Karancslapujtő ragadványnevein és a pince helységben kialakított „retrókiállításon” megcsodálhatják településünket a 70-es, 80-as években megörökített fekete-fehér fotókon.

Mi az, ami különlegessé teszi a Tájházat?

Például a  palóc női ruházkodásról, melynek darabjait féltve őrizzük mi is.  Arról, hogy alsó- és felsőruháikat kendervászonból készítették, hétköznapokon pendelyt, kötényt és félinget (ingváll), ez utóbbi fölé nyakbavaló kendőt kötöttek, amelyek alapanyagát a kékfestő, klott, kasmír, élénk színű, rojtos szélű selyem képezte. A -számomra legszebb- fejviseletről, a farkas féketőről, – amelyet csipkével, szalaggal, gyönggyel, hímzéssel díszítettek, és ahogy idősödtek az asszonyok, úgy maradt el a selyemkendőjükről először a rojt, majd mind a fejkendőnél, mind pedig a féketőnél az élénk színeket fokozatosan a tompák váltották föl. 011
De ami talán a legkülönlegesebbnek mondható, hogy a településen élők összefogása bámulatra méltó, volt aki teherautónyi tárgyat hozott, volt olyan, aki csak egyet, de az volt az ő legdrágább kincse, emléke a szülői házból. Ezért a hármas tagozódású hagyományos parasztház tisztaszobája, ami a család vagyoni helyzetét jellemezte olyan szépen megtelt, ahogy már-már egy jómódú parasztcsaládhoz illenék.

A megnyitón különlegességként tököt sütöttünk a masinában, mely kedves és egyedi meglepetés volt lapujtőinek és “idegennek” egyaránt.

A Tájházban nemcsak a hagyományos paraszti élet “kellékeit” láthatjuk, de találunk itt karbitlámpát és kobakot is, utalva a településen élők megélhetését jelentő bányászatra, sőt a gyűjteménnyel egy időben átadott Bányászemlékhely csak pár lépésre található.

A gyűjtemény fotókat is tartalmaz, gyönyörű világot fekete-fehérben például a Gyöngyösbokréta mozgalomról. Így méltán kiemelve az ország egyik legdalosabb népének kórusát, akik a 1931. aug.20.-i ünnepségén Bocsárlapujtő menyecskéit képviselték Budapesten, de egy fotó erejéig (1938-ból) Kodály Zoltán mellett is feltűnnek. És amire még büszkék lehetünk, hogy a Magyar Rádió első néprajzi közvetítése Bocsárlapujtőről 1931. okt. 25.-én történt.
A padlásokról kisöpört iratok, melyeket a Tekintetes Magyar Királyi Járásbíróságnak, és a Magyar Királyi Adóhivatalnak 1890-ben címeztek, és porosan-a szabálynak megfelelően összehajtva dokumentálták a törvény betűit. Vagy itt vannak a Honvéd Vég Elbocsájtó levelek, melyek a becsülettel leszolgált katonaévekről tanúskodnak.
Kérdezhetném a látogatót, mi az a súk, mocsolya vagy a muci, a szuka, vizitke vagy a firhang? Csupa különleges csengésű szó, elfeledett szavaink, melyeknek magyarázata szintén megtekinthető-a megmosolyogtató Ragadványnevek Karancslapujtőn mellett- a Tájház  gyűjteményében.

Aki szeretne elmerülni ebben a kincsekkel teli világban, látogasson el hozzánk! Várunk mindenkit szeretettel minden hétköznap 8-14 óráig.

Kérlek, segítsd munkánkat! Likeold Facebook oldalunkat, és ajánlj minket másoknak is. Ha tetszik a bejegyzés lent meg tudod osztani azt.

Segíts, hogy segíthessünk népszerűsíteni nemzeti „értékeinket”.

Csiripelte

- a Csipcsirip oldal létrehozója/üzemeltetője „Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak. Nem könnyű vizsga ez. Sokkal nehezebb annál, ami elé a fajta testi jegyeinek kutatói állítják az embert. Itt a lelket kell kitenni.” (Illyés Gyula)

1 Comment

  • Nagyon szép gyűjtemény, dicséretet érdemelnek a létrehozói és azok is, akik ezt a sok értéket megőrizték, összeadták. Mindezen kincsek mutatják az ősmagyar kultúra nagyságát, amelyet most palócnak fokoznak le.
    Palócország nem létezik, soha nem létezett, palóc sincs, csak azok akarják a köztudatba ültetni, akiknek Illyés Gyula szavait idézve lelkük nem magyar, így nyelvük és eszük sem magyarul forog.
    Ők azok akik új etnikumok kitalálásával szorgalmazzák az ország feldarabolását, palócnak történő átnevezésekkel az igazi múltunknak az eltörlését.
    A Kárpát-medencében a magyarok évezredek óta (sőt régebben) itt éltek fejlett kultúrájú, földműveléssel foglalkozó, magyarul beszélő emberek voltak, akiket a történelem királyi szkíta névvel jelöl meg.
    Itt a hegyek között maradt meg leginkább ez az ősi magyar múlt.

    A palóc szót a Habsburgok találták ki, akik célul tűzték ki a magyar történelem eltörlését, hogy a magyarok identitástudatát megtörjék. Ezt különösen a XIX. században kezdték szorgalmazni különösebb eredmény nélkül, majd a “múltat végkép eltörölni” szellemében 1960-as években újrakezdték.

    A palóc mennyire csak újkeletű kitaláció mutatja az a tény, hogy az egész Kárpát-medencében sehol nem jelenik meg, mint elnevezés.
    Egyetlen településünk nevében nem viseli, a tájaink, hegyeink, folyóink, völgyeink, dűlőink nevei sehol a Kárpát -medencében nem tartalmaznak palóc elnevezéseket.
    Napjainkig senki nem vallotta magát palócnak, akkor most most honnan jöttek, hogy keletkeztek?

    Erkölcsi és jogi felelősségük van mindazoknak, akik az ősi magyar hagyományainknak, magyarságunknak palócra történő átnevezésében részt vesznek, segédkeznek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.