A Magyarok NEM rokon népe a Finneknek! Genetikai vizsgálatok már kimutatták.

A magyarságot nem fűzik tudományos módszerekkel kimutatható rokoni kapcsolatok sem a finnekhez, sem az ugor gyűjtőnévvel jelzett népekhez – állítja dr. Béres Judit biológus, humángenetikus.” – írta a demokrata.hu

Több évvel ez előtt készített interjút – dr. Béres Judittal – mutatjuk meg most nektek.

Egy őstörténeti konferencián önök ígéretet tettek arra, hogy minél több hazai és romániai településen székelyeket és csángókat, őrségieket vetnek genetikai vizsgálat alá. Sikerült?

Igen. Nádasi Edit, Mészáros Anita, Gáspár Róbert, Horváth Gábor, Partner Ida, Ember István és mások a nevezett populációkban történt kutatásai meggyőztek bennünket arról, hogy a magyar népességnek bizonyíthatóan keleti genetikai gyökerei vannak. Négy évvel ezelőtt a szekció fő szakmai üzenete az volt, hogy a finnekkel való genetikai távolság olyan nagy, hogy kimondható: a finnekkel nem vagyunk genetikai rokonok. Az tanácskozás egyik fő üzenete az volt, hogy a magyarság ázsiai eredetű nép, de jelenleg a legközelebb álló genetikai rokonai európai populációk.

Genetikailag tehát nem vagyunk rokonok a finnugor nyelvcsaláddal?

Számos vizsgálat és tudományos közlemény született az elmúlt időszakban a mai magyar népesség molekuláris genetikai állományának feltérképezéséről, hazai és külföldi szakemberek együttműködésével, amelyek eredményeként megállapítható: a mai magyar népesség genetikai markerei, azaz jelzőgénjei alapvetően Nyugat-Eurázsia népességével mutatnak hasonlóságot. A finnugor nyelvcsaláddal tehát nem vagyunk genetikai rokonságban. Azt a tényt, hogy a finnekkel nem vagyunk rokonok, nemcsak a különböző markerek nagy genetikai távolságai bizonyítják, hanem az eltérő betegségspektrum is. Magyarországon például léteznek olyan anyagcsere-rendellenességek, amelyeket nálunk az újszülöttek ujjbegyéből történő vérvételkor szűrni kell. Finnországban erre egyáltalán nincs szükség, hiszen ott elő sem fordulnak ezek a rendellenességek, illetve olyan ritkák, hogy nincs szükség szűrésre. Tehát önmagában az eltérő genetikai betegségek is jelzik, hogy öröklődéstani szempontból nem vagyunk rokonok a finnekkel. A nyelvi családfán is a magyarok és a finnek vannak a legtávolabb egymástól.

Ha nem a finnugorok, akkor kik a rokonaink?

Az elmúlt négy évben mindenekelőtt az volt a feladatunk, hogy megtaláljuk azokat a népcsoportokat, amelyekkel a magyarság genetikai rokonságban lehet. Négy évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy expedíciókat szervezünk Ázsia még elérhető népességeihez. Máthé Lajos például szájnyálkahártya-keneteket hozott ujgur és jugar testvéreinktől, Bíró András Zsolt a kazakisztáni madjar népesség szájnyálkahártyájának-vizsgálatára épített mintavételt. A történészek, néprajzkutatók, nyelvészek, antropológusok kutatásai alapján természetszerűen elsősorban a közép-ázsiai, Urál környéki népek rokonságát próbáltuk megkeresni. A mai magyar népesség genetikai jelei Nyugat-Eurázsia népességével mutatnak egyértelmű hasonlóságot. A mai magyar populáció anyai öröklésű mitokondriális DNS-állománya – hasonlóan a férfiakéhoz – jelenleg nagyrészt az európai mintákhoz hasonul. Ugyanakkor megemlítendő, hogy a döntően európai eredetű mitokondriumokon túl bizonyos vizsgálatok viszonylag magas, kilencszázalékos ázsiai leszármazást mutattak ki egyes szériákban. Ez azt jelenti, hogy regionális eltérések is tapasztalhatók a jelenlegi magyar népesség genetikai összetételében. Bíró András Zsolt antropológus közép-ázsiai tanulmányútja során azonban a kazah madjar törzs tagjaitól vett szájnyálkahártya-mintákat hasonlította össze 37 eurázsiai népességgel. A vizsgálat azt bizonyította, hogy a madjar törzshöz legközelebb álló eurázsiai populáció a mai magyar népesség. A genetikai megállapításokat az embertani vizsgálatok eredményei is megerősítették. Így a két népesség őseinek korai kapcsolata és együttélése bizonyítottnak látszik. Fontos megemlíteni azonban, hogy a magyar genetikai minták anyai és apai vonalon egyaránt a jelenlegi közép- és dél-kelet-európai populációkhoz hasonulnak. A temetőkből származó csontmintákon végzett vizsgálatok egyes elemei Urálon túli közép- és belső-ázsiai leszármazási vonalat mutatnak. Az etnogenézisek kutatásakor tehát nem szabad figyelmen kívül hagyni a közép- és belső-ázsiai antropológiai és népességgenetikai eredményeket sem, amelyek szintén a magyarság keleti eredetét bizonyítják. Keleti gyökereink olyan erősek, hogy nemcsak a honfoglalás kori sírokban mutathatók ki, hanem egyes elemei a mai magyar populációban is.
Milyen kritériumok alapján dolgoztak?

Magyarországon tulajdonképpen adott volt, hogy kiket kell vizsgálnunk. A 80-as évektől kezdve palócokat, matyókat, a bukovinai székelyeket, a moldvai csángókat, a cigány populáción belül az oláh és beás cigányokat, a kiskunokat, a nagykunokat, a jászokat, az askenázi zsidókat vizsgáltuk. A palócokat Mátraderecskén, a matyókat Mezőkövesden, a kiskunokat Kiskunlacházán és Kunszentmiklóson, a nagykunokat Kisújszálláson, a jászokat Jászboldogházán vontuk be kutatásainkba. A hazai roma populációról ismert, hogy több hullámban érkeztek Magyarországra, ezért őket két területen vizsgáltuk: az oláh cigányokat Szabolcs-Szatmár-Bereg megye számos településén, míg a beás cigányokat a Baranya megyei Alsószentmártonban. A hazai askenázi zsidó populációt Budapesten vontuk be vizsgálatainkba, e népesség klasszikus genetikai markereinek génfrekvencia-értékei illeszkednek a világ különböző területein élő askenáziak hasonló értékeihez. A jászok perzsa–iráni eredetét egyértelműen kimutatták a 28 genetikai markerrel végzett klasszikus genetikai vizsgálataink. A matyók és palócok – jóllehet kulturális és vallási identitásuk miatt külön etnikum – genetikailag egységes népcsoportként határozhatók meg, ők a szlávokhoz állnak közel. A kiskunok és nagykunok között nagyobb a genetikai távolság, mint ezt korábban feltételezték. Ők a török populációkhoz genetikailag közelebb vannak, mint más etnikumok. A csángók az a magyar etnikum, amely a nemzetközi referencianépességekkel való összevetésben (genetikai távolságmérésre gondoljunk) azt mutatta, hogy a finn népességhez ők állnak a legközelebb, ugyanakkor a legtávolabb esnek az összes többi fent vizsgált magyar etnikumtól. A bukovinai székelyek nagyobb genetikai távolságot mutatnak a csángóktól, mint ez történelmi és geográfiai helyzetükből fakad.

Mit találtak a csíki székelyeknél és a gyimesi csángóknál?

Egyed Balázs és osztrák kollégái vizsgálataik során 360 székely és csángó személynek a mitokondriális DNS teljes kontroll régió szekvenciáját határozták meg, magas minőségi sztenderdeket követve. A két populáció között aszimmetrikus migrációt mutattak ki, erőteljesebb beáramlással csángó részről a székelységbe, mint fordítva. A filogeográfiai analízis erőteljes genetikai izolációt mutat a csángó populációban, amely genetikai szerkezetét tekintve is szignifikánsan különbözik a székelységtől, bár településeik földrajzi közelsége alapján hasonlónak tételeznénk föl.

Elmondható, hogy a székelyek a honfoglaló magyarok rokonai?

Még más kaukázusi populációkkal való több évszázados keveredés után is kimutathatók voltak ázsiai népekre jellemző haplocsoportok a Baranya megyei Hidason vizsgált bukovinai székelyekben, s ez az eredmény a vizsgált székely népesség ázsiai eredetére utal. Ugyanakkor genetikai különbség a vizsgált székely populáció és egy korábban vizsgált, kevert magyar populáció között nem volt kimutatható. Így további, részletesebb, elsősorban honfoglalás kori ásatásokból származó anyagok vizsgálatára van szükség a Kárpát-medencébe beköltöző magyar népesség genetikai összetételének meghatározásához.

 Kikhez állunk a legközelebb?

A haplocsoport-gyakoriságok alapján kiszámítottuk a magyar és 23 más európai populáció genetikai távolságát, amely alapján filogenetikai fát szerkesztettünk. A magyar populációhoz legközelebb a volt jugoszláv, bolgár, ukrán, szlovén, cseh, román, görög és török populációk kerültek. Legtávolabb pedig a finn, észt, spanyol és belga populációk estek.

 Hogyan fogalmazható meg röviden a magyar nép genetikai eredete?

A magyarok egyedülálló népesség a többi európai populáció körében, hiszen a történeti adatok szerint honfoglaló őseink a sztyeppei civilizáció örököseiként keletről érkeztek a Kárpát-medencébe és telepedtek le ott a kilencedik században. Az etnogenezisünkre vonatkozó népességgenetikai kutatásaink fókuszát tehát a jövőben mindenekelőtt Közép-Ázsia irányába kell fordítanunk, ahová a különböző tudományágak már ismert eredményein túl úgy tűnik, a genetikai vérvonalak is vezetnek. A magyarság magjának ázsiai eredete immár teljesen bizonyos, de minél inkább haladunk a mai kor felé, érthető módon annál több bennünk az európai génekkel való keveredés.

BÉRES JUDIT
biológus, humángenetikus

1984 óta ugyanazon a helyen dolgozik. Akkor Országos Közegészségügyi Intézetnek, majd Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ Humángenetikai és Teratológiai Osztályának, míg jelenleg az Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központnak a tudományos főmunkatársa.

Biológus diplomáját a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karán, doktorátusát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, a PhD fokozatot pedig az ELTE-n szerezte meg.

Az Európai Unió humángenetikai szakértője.

A PTE ÁOK Orvosi Népegészségtani Intézet tiszteletbeli docense. Magyar és angol programok keretében graduális és posztgraduális oktatást végzett.

Csiripelte

- a Csipcsirip oldal létrehozója/üzemeltetője „Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak. Nem könnyű vizsga ez. Sokkal nehezebb annál, ami elé a fajta testi jegyeinek kutatói állítják az embert. Itt a lelket kell kitenni.” (Illyés Gyula)

1 Comment

  • Bízzunk benne, hogy az oktatási miniszter is olvassa ,és hallgatja a mellékelt anyagot!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.