Mohács lenyűgöző farsangi karneválja, a busójárás

A mohácsi busójárás 2009-től szerepel az UNESCO szellemi örökség reprezentatív listáján. 2012 óta a mohácsi busójárás hungarikumnak számít.
DSOKI201502120112A busójárás egy népszokás, a Mohácson és környékén élő, a sokácok farsangi alakoskodása. Busójárás idejére az ilyenkor sokszorosára duzzadt lélekszámú városban, – az országban sehol sem tapasztalható – óriási mértéket ölt a jókedv és a mulatozás, amelyből minden jelenlévő – felvonuló és vendégek egyaránt – bőséggel kiveszi a részét.

Mi a szokás eredete?

Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával magyarázzák. A történet szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról. Szép történet akkor is, ha nem nincs történeti alapja. A város ugyanis 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácok betelepítése csak tíz évvel ezután kezdődött meg.  Ők hozhatták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson nyerte el mai alakját.

 Ki lehetett busó?

Anno busónak kizárólag a felnőtt férfiak öltözhettek be. A  nők és a gyerekek maszkások lehettek, de  busó maszkot nem viselhettek. A legényeknek a férfikort elérve tanúbizonyságot kellett tenniük arról, hogy képesek társaik inkognitóját megőrizni, mind fizikai, mind erkölcsi erővel. Ennek próbája az ujjhúzás volt: középső ujjukat összeakasztották, egymást húzták. Az lett a győztes, aki jobban el tudta húzni a másikat. A busók birkózása erőpróba volt. Az inkognitó fontos volt. Akit felismertek a maskarában, az hazament és  más maszkot, gúnyát öltött.

Hogy néz ki a busó?

A busó öltözete nem változott: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben a kereplőt vagy buzogányt tartották.  Mi teszi a busót busóvá? Hát a fűzfából faragott, eredetileg állatvérrel festett álarc.

Az így beöltözött busókat kísérik a jankelék. Nekik az a szerepük, hogy távol tartsák a gyerekeket a busóktól.  Hagyományosan hamuval, liszttel, ma inkább ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal csépelik a népeket. Jankelének nevezik azonban a “busónövendékeket” is. Gyerekek, akik riogatják az embereket, barátságosan meghúzgálják a lányok, asszonyok haját. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy az utánpótlás biztosított.

Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó és „bao-bao!”-t ordítozó busócsoportok célja az volt, hogy kifejezzék jókívánságokat, elvégezzék a télűző varázslatokat, és megkapják az ezért járó adományokat. Hajdanán sorra járták a házakat jókívánságokkal, ahol aztán megvendégelték őket. Ennek fejében az állatokat, az udvart, a tornácot meghintették hamuval, hogy a nyomában gazdagság teremjen. Ha a gazda nem látta őket szívesen, a busók haragjukban felborították a szekeret az udvarban, a szépen összerakott farakást, vagy a szénaboglyát szétverték. Házról házra jártak, tehát a farsangi köszöntők sorába tartozott a szokás.

Mára a Népszokás sokat veszített az eredeti hagyományokból, de látványosabb lett mint valaha. A csoportok a főutcán át bevonulnak a város főterére, ahol szabad farsangolás kezdődik, iszonyú zajt keltve ünneplik a farsangot.  Este a meggyújtott óriási máglya körül táncolnak, dévajkodnak az emberekkel. Ezzel ér véget a Farsangvasárnap. A helyiek farsangja azonban nem ez.Ők kedden magukban farsangolnak a máglyára helyezett, telet jelképező koporsó elégetésével és körültáncolásával. így búcsúznak a téltől és behívják a tavaszt.

Forrás: netfolk.blog.hu

Kérlek, segítsd munkánkat! Likeold Facebook oldalunkat, és ajánlj minket másoknak is. Ha tetszik a bejegyzés lent meg tudod osztani azt.

Segíts, hogy segíthessünk népszerűsíteni nemzeti „értékeinket”.

Köszönettel Csipcsirip csapata!

Csiripelte

- magyar-angol szakos tanár / drámapedagógus - három fiúgyermek édesanyja - a Netfolk blog megalkotója - gondolat Erzsitől: "Érdekes, de nem volt központi kérdés számomra, hogy sokan olvassák-e a bejegyzéseimet, csak tettem, amit szívesen csinálok: írtam, csak írtam, írok most is szívesen." u.i.: (várjuk az iskolás, óvodás csoportokat múzeumpedagógiai foglalkozással egybekötött kézművesedésre) :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.