Örökségünk, a táncházmozgalom

Az 1970-es évek elején Magyarországon megnőtt a népművészet iránti érdeklődés. Ekkor kezdődtek a Magyarországi folklórmozgalmak, mégis a legújszerűbb jelenség a táncházmozgalom keletkezése volt, mely megalakulása óta egyenletes ütemben fejlődött, és hamarosan nemzetközivé vált. Ez egy olyan szórakozási forma volt, melyben eredeti formában jelent meg a népzene és néptánc, a tudományos kutatások eredményeit felhasználva, és alkalmazva.

www.kultiplex.sk
Kép: kultiplex.sk

A táncházmozgalom múltja

A táncház szó jelenti egyben a tánchelyet, és a táncalkalmat. A hely a magyar parasztság körében általában a kocsmát vagy annak udvarát jelentette, míg Erdélyben a táncház helyszíne inkább egy parasztház szobája, nyáron pedig általában nyitott, fedett hely volt. Itt csak a fiatalok voltak jelen, sokáig ez volt az Erdélyi parasztfiatalok szinte egyetlen szórakozási formája. A táncház vezetői a helyszín tulajdonosával, és a zenészekkel szóbeli megállapodást kötöttek, és a fiatalok közösen készpénzzel, munkával, vagy terménnyel

A folklór más ágaihoz hasonlóan a tánc és a zene az írásbeliséget nélkülözve, generációról generációra öröklődött. A szokásokat, énekeket, táncokat a szülőktől, és az idősebb falubeliektől tanulták a gyermekek. A táncházban nem tanítás, hanem szórakozás folyt.

fidelio.hu
fidelio.hu

Erdélyben, az 1970-es években kezdődött a táncházak fokozatos hanyatlása. Ez egybeesett a magyarországi táncházmozgalom kialakulásával, így megtörténhetett az ismeretek átadása.

Az eredeti táncházak, és a mozgalom táncházai lényegüket tekintve megegyeztek, hiszen népzenére táncoltak. Vannak azonban különbségek. A mozgalom táncházai a magyarországi városok lakosságának voltak a szórakozó helyei, ahol a fiatalok nem „örökölték” a szokásokat, hagyományokat, ahogy a táncokat sem. Nekik el kellett sajátítaniuk, meg kellett tanulniuk a számukra teljesen ismeretlen dalokat, táncokat. Ezért itt oktatásra is szükség van. Az oktatók a legjobb táncosok, és zenészek voltak. Az erdélyi táncházakban csak a fiatalok voltak jelen, a táncházmozgalomban nincs életkor és családi állapot szerinti korlátozás.

Míg Erdélyben szóbeli megállapodást kötöttek, napjaink táncházaiban írásbeli szerződéssel, általában kultúrházakban zajlanak a táncházak, ahol a zenészek, tánctanárok tiszteletdíjat kapnak, és a közönség belépődíjat fizet. Mivel ez nem fedezi a kiadásokat a táncházak állami támogatással működnek.

Kép:mediawavefestival.hu
Kép:mediawavefestival.hu

 

A táncházmozgalmak története

A legelső táncházat Novák Ferenc, és a Bihari táncegyüttes szervezte 1972. május 6-án Budapesten. Egy zártkörű klubot szerettek volna alapítani, a 4 legjobb amatőr táncegyüttes tagjainak. Az első budapesti táncházban a Sebő együttes muzsikált, melynek tagjai Sebő Ferenc, Halmos Béla, később Koltay Gergely, és Éri Péter. „Azért kerültünk oda, mert a széki táncokhoz parasztzenét akkor még csak mi tudtunk játszani – mondja Sebő Ferenc. – Soha életemben addig népieskedést nem láttam. Ott mindenki népviseletbe öltözött, s arról mesélt, milyen ez a község. Nekünk ez nagyon furcsa volt. A jó hangulat viszont tetszett, és ezt maga a táncolás, és különösen a kívülállók nagy érdeklődése keltette bennünk. Ugyanis az utcáról betérők, a barátok, ismerősök mind szerették volna megtanulni a táncot.” (Siklós, Táncház, 1977.) Hamarosan vita alakult ki, hogy tegyék-e nyitottá a táncházakat, vagy maradjon meg zártkörű jellege. Végül Martin György, Tímár Sándor, a Bartók együttes tagjai és a Sebő együttes döntése szerint a táncház nyitott szórakozási formává vált, így a Fővárosi Művelődési Házban 1973-tól tánctanítással egybekötött táncházakat tartottak. Ekkor megalakult a Muzsikás együttes, a második táncházi zenekar. Ezzel elindult a táncházmozgalom, újabb és újabb zenekarok alakultak ( Virágvölgyi, Jánosi, Téka, stb. )

Kép: mediaklikk.hu
Kép: mediaklikk.hu

A mozgalom fejlődése azzal folytatódott, hogy a Népművelési Intézet a zenészek és tánctanárok képzése céljából tanfolyamokat szervezett. Ennek eredményeképpen a vidéki városokban is elindultak a táncházak, és a széki táncok mellett más erdélyi és magyarországi táncokat is tanítottak, emellett a hazai nemzetiségek táncait is lehetett tanulni. A tanfolyamok, és nyári oktatótáborok létszáma egyre növekedett. A mozgalom átlépte az országhatárokat, hamarosan a közeli országokban is működni kezdtek a táncházak, így a mozgalom nemzetközivé vált.

A táncházmozgalom jövője

Sebő Ferenc: „Ha van valami, amit a táncházmozgalom érdekében tettünk, az azt hiszem az, hogy mi vettük a fejünkbe először azt, hogy ezt a muzsikát pontosan úgy kell játszani, ahogy van. Nem feldolgozva, nem átalakítva, hanem pontosan úgy. Ez volt a nagy ötlet! Ezt mi akkor nem érzékeltük ilyen világosan, csak úgy kedvtelésből játszottunk, aztán amikor a kontrázás már kezdett menni nekem, négy-öt darabot el tudtunk játszani. 

A táncházmozgalom szempontjából a tudományos kutatás területén fontos a népzene, és néptánckutatás támogatása. Ez a MTA Zenetudományi Intézetében zajlik. Nehézséget okoz azonban a többszólamú hangszeres népi tánczene kutatása. Ebben is segítséget nyújt a 2000-ben alapított Hagyományok Háza, mely részt vállal a népzene, néptánc, népi mesterségek gyűjtési és publikálási feladataiból, és a revival mozgalom archiválását egyedüliként végzi. Ezen kívül a mozgalom továbbfejlődéséhez szükség van az oktatás fejlesztéséhez. Fontos feladat a tanárok képzése, továbbképzése. A Nyíregyházi Főiskola és az Elte képzései mellett ma már a Zeneakadémián is folyik hangszeres népzene oktatás, emellett a Hagyományok Házában is működnek továbbképzések. A táncosok tanulási lehetőségeit a Táncművészeti Főiskola biztosítja, mely az Ország különböző régióiban indít levelező képzéseket. A táncházak ügye leginkább a muzsikusokon és táncosokon múlik, de ma már nem elég a lelkesedés, és az egyéni munka. Ezért létrejött a Táncház Egyesület, mely egy civil szervezet, és azon munkálkodik, hogy támogassa a táncházakat, segítse fejlődésüket. Emellett újabb előrelépést jelentett a Hagyományok Háza, mint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának kiemelt háttérintézményének a létrehozása.

Kép: kulturpart.blog.hu
Kép: kulturpart.blog.hu

Halmos Béla így ír a táncházmozgalomról:

„Így a táncház – kifejezve egy nemcsak a magyarság, hanem az emberiség számára szükséges, természetes életérzést, modern életfilozófiát – világszerte példaként szolgál(hat) az eltűnőfélben lévő vagy „ki tudja mivé” átalakuló tradicionális kultúrák megfelelő, a jövőben is alkalmazható elemeinek továbbéltetésére. Ilyen felfogásban hozzájárulhat az örökölt nemzeti hagyományok és a formálódó egyetemes világkultúra között ma még fennálló feszültségek feloldásához és egy működőképes kapcsolatrendszer kiépítéséhez. Ez nem hipotézis, hiszen a táncházmozgalom eddigi gyakorlatából származó hazai és külföldi tapasztalatok, visszajelzések összessége.”

Felhasznált irodalom: Halmos, B. (2006.). A betonon is kinő a fű. (I. Sándor, Szerk.) Budapest: Hagyományok Háza. / Jávorszky, B. S. (2013.). A magyar folk története. Budapest: Kossuth kiadó. / Sándor, I. (2006.). A betonon is kinő a fű. (I. Sándor, Szerk.) Budapest: Hagyományok Háza. / Siklós, L. (1977.). Táncház. Budapest: Zeneműkiadó. / Siklós, L. (1977.). Táncház. Budapest: Zeneműkiadó. / Siklós, L. (1977.). Táncház. Budapest: Zeneműkiadó.

Kérlek, segítsd munkánkat! Likeold Facebook oldalunkat, és ajánlj minket másoknak is. Ha tetszik a bejegyzés lent meg tudod osztani azt.

Segíts, hogy segíthessünk népszerűsíteni nemzeti „értékeinket”.

Köszönettel:

Csipcsirip csapata

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.