Régi korok patikája

Az évezredes múltra visszatekintő természetes gyógymódok a 20. században szinte teljesen kirekesztődtek a hivatalos orvoslásból. Gyógynövények helyett szintetikus gyógyszereket szednek a betegek, mely szerek mellékhatásai újabb szervi problémákhoz vezethetnek. A mai gyógykezelésből gyakorta hiányzik az egész emberközpontú szemlélet, amelyet a népi gyógyítók mindmáig megőriztek. 

Régen a gyógyítás nem vált el a szellemiségtől, erkölcstől, művészettől (gyógyító szimbólumok). A táltos vallásos szertartást végző pap, gyógyító és tisztánlátó tanácsadó volt. A mai gyógyítóknak is fontos jelzés ez a gyakorlat.

Milyen módszereket ismer a magyar népi orvoslás

Például az immunrendszer-erősítés módszereit: böjtkúra, izzasztás, vér-tisztítás. Mindkét területen művelik a gyógynövényes gyógyítást, ismerik és alkalmazzák a gyógy
élelmiszereket, illóolajokat, a fény-, levegő- és vízkúrát, az iszap-, agyag-, fém-, kristály-, energo-, hőterápiát. Közös módszer a melegített ásványi sók használata, a méhszúrás, masszázs, csontkovácsolás, s az egyik legősibb gyógymód, a köpölyözés. Ez utóbbi az energoterápia, valamint a természeti elemekkel (tűzzel, hővel, levegővel, vízzel, földdel) való gyógyítás a szertartásos, mágikus gyógymódja. Szinte kimeríthetetlen kút a népi emlékezés. A mai kínai, tibeti hagyományos orvoslásban és természetgyógyászatban gyakran alkalmazott módszer a gyertyázás. Ugyanez ismert a moldvai és a szatmári magyarok körében: emésztési zavarok esetén a beteg hasára gyertyát tesznek, és elégetik, vagy fülfájás esetén fülre helyezik. Joggal elmondható, hogy a magyar népi hagyományrendben, orvoslásban fellelhető a világ más népeivel azonos tudása, módszere.

A népi orvoslás valószerűbb módja gyógyító füvek, kenőcsök, főzetek és fürdők használata volt. Egy részük még a középkori kolostori kertek gyakorlatából jutott a nép körébe. Ezeknek a használata még napjainkban is föl-föl bukkan, sőt, egyes esetekben elevenen élő gyógyító hagyományként van jelen, és még csak azt se mondhatjuk, hogy elsősorban olyan helyeken, ahol nincsen közel orvos. A füves gyógymódok zömét ugyanis mindenféle babonaságtól mentes, és hatásos formának tekinti a városi ember, és a falusi, de főként a tanyákon élők.

A vidéki, falusi ember házipatikája az erdő és a mező volt növényeivel, „varázslatos” hatású füveivel, gyökereivel, fáival, leveleivel, gyümölcseivel. Ez a „gyógyszertár” ma sem tűnt el teljesen, a virágoknak változatlan hatalma van.

Ősi elv, hogy “Fűben, fában hagyta Isten az orvosságot.” A hagyomány szerint annak a gyógyfűnek/fának van igazán hatása, amelynek szedése közben a szedő – maga a beteg, vagy koldus  imádkozik. Az is ismert, hogy a gyógynövényeket szedőnek Isten és ember előtt feddhetetlennek kellett lenni. Mégis előfordult, hogy szépasszonyok, bűbájosok, boszorkánykodók is kenőcseztek, mosogattak fájó testrészeket, ám eme téteményeik inkább ártottak, semmint javítottak volna a betegek állapotán. Éppen ezért nagyon kellett vigyázni, hogy az emberek ne lépjenek rontásba. Aki mégis megrontatott, azt csak a rontó tudta meggyógyítani, helyre hozni, ha akarta.

Voltak ugyanakkor babonákon alapuló „gyógyítások” illetve régen is voltak csalók akik „gyógyítónak” adták ki magukat ezzel biztosítván megélhetésüket. A csalók valós orvosláshoz nem értvén, ki kellett, hogy találjanak „gyógymódokat”. Talán így lehetséges, hogy a veszélyes és hasztalan módszerek közül, egyéb úton-módon bekerült a népi praktikák közé. Ezek a praktikák néha valóban „ártalmatlanoknak tűnnek, máskor viszont egyenesen elképesztőek. Például mikor derék- és hátfájás esetén a használatos eljárás például a „megtaposás” volt, amelyet csak a „hetes” (a hetedik gyerek), az ikergyermek vagy legrosszabb esetben egy özvegyasszony végezhetett el.

Források: 1 Kattints ide 2. Kattints ide 3. Kattints ide

Írta és szerkesztette: Szókovács Dávid

Kérlek, segítsd munkánkat! Likeold Facebook oldalunkat, és ajánlj minket másoknak is. Ha tetszik a bejegyzés lent meg tudod osztani azt.

Segíts, hogy segíthessünk népszerűsíteni nemzeti „értékeinket”.

Köszönettel:

Csipcsirip csapata

Csiripelte

- a Csipcsirip oldal létrehozója/üzemeltetője „Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak. Nem könnyű vizsga ez. Sokkal nehezebb annál, ami elé a fajta testi jegyeinek kutatói állítják az embert. Itt a lelket kell kitenni.” (Illyés Gyula)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.