Mi legyen az év rovara 2017-ben?

A Magyar Rovartani Társaság idén hetedik alkalommal bocsátja szavazásra, immár a Magyar Természettudományi Múzeummal közösen, melyik faj legyen az év rovara a következő évben. Idén is három jelölt közül lehet választani, ők a fecskefarkú lepke, az óriás-énekeskabóca és a nagy szarvasbogár. A szavazás december 6-án éjfélkor zárul adta hírül a mttmuzeum.blog.hu.

Az Év rovara kampány célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre. Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak életmódja, életfeltételei is előtérbe kerülnek, így bemutatása a természetben zajló biológiai folyamatok, változások jobb megértését is szolgálja. A védett vagy védendő fajok megismertetése nemcsak a rovarvilág jelentőségére, az élővilágban betöltött szerepére, hanem tágabb értelemben a természetvédelem fontosságára is felhívja a figyelmet.

Fecskefarkú lepke

Mi legyen az év rovara 2017-ben?

A Kárpát-medencében előforduló nappal aktív lepkefajok közül szárnyainak melegsárga színe és fekete rácsozottsága, a hátulsó szárnyain látható rövid fecskefark és piros álszemrajzolat alapján mindenki felismerheti.

A fecskefarkú lepkének nálunk két nemzedéke fejlődik, és báb alakban telel át. Ezért a hímeket sokszor már április végén láthatjuk a melegebb helyeken. A nyári nemzedék nőstényei hosszú életűek, nem ritkán még szeptember végén is láthatunk belőlük.

A faj „párkereső” stratégiája az úgynevezett dombtetőzés: a hímek kopár hegycsúcsokon, kilátók szabad környékén területet tartanak fönn maguknak. Ha valamelyikük megsérti a másik területét, vad légi csatába kezdenek. A felbukkanó nőstényeket heves udvarlással a föld közelébe csalogatják, majd a fű között védett, napfényes helyen párosodnak.

Egy-egy aszályos nyáron, amikor a rendszeresen öntözött kertekben dúsan virágzik a nyáriorgona, a lepkék természetes élőhelyükről behúzódnak a városokba, és az ott lakókat gyönyörködtetik a nyílt tereket átszelő elegáns vitorlázásukkal és a virágok között izgatott ide-oda röpködésükkel.

Óriás-énekeskabóca

Mi legyen az év rovara 2017-ben?

Az óriás-énekeskabóca a legnagyobb hazai kabócafajunk: testhossza fejétől a szárnya csúcsáig 3,5-4,5 cm, szárnyfesztávolsága 7,5-8,5 cm. A többi magyarországi kabócafajtól mérete, testének sötét színezete és átlátszó, foltok nélküli szárnyai alapján könnyen megkülönböztethető, és a hazai rovarfajok között is jól megismerhető.

Mégis ritkán kerül szem elé; inkább erőteljes, messzire hangzó énekét hallhatjuk júniusban, júliusban a meleg, ritkás tölgyesek szegélyén és tisztásain. Hangja néhány rövid kezdő ütem után folyamatos zizegés, némiképp olyan, mintha egy kis motort indítottak volna be. Az énekeskabócáknak csak a hímjei „énekelnek”. Hangképző szervük egyedülálló az állatvilágban: lényegében izmokkal pattogtatható kitinlemezekből áll a potrohban. A  potroh ürege a hangot fel is erősíti. Az énekeskabócák a leghangosabb rovarok közé tartoznak, a legerősebb mért hangerejük a 100 decibelt is meghaladta. Az ének szerepe a nőstények csalogatása.

Mint a kabócák általában, az óriás-énekeskabóca is növényevő, szúró-szívó szájszervével növények nedveit szívogatja. A lárvák a talajban fejlődnek, és elsősorban fásszárú növények gyökerein szívogatnak. A lárvák elülső lábpárja erőteljes ásólábbá alakult, ez a jellegzetesség az imágókon is megfigyelhető.

Az óriás-énekeskabóca lárvája több évig fejlődik a föld alatt, majd elhagyja a talajt, és felmászik egy növényre, gyakran a fák törzsére. Itt megkapaszkodik, hátoldalán felreped a lárvabőr, és a keletkezett résen át a kifejlett rovar kimászik. Kezdetben szárnyai gyűröttek, kitinpáncélja puha és halvány, ilyenkor a rovar sérülékeny, és még röpképtelen. Miután külső váza megkeményedett és sötétebbre színeződött, szárnyai pedig kifeszültek, felrepül a lombkoronába, és megkezdi élete utolsó szakaszát, melynek egyetlen célja a szaporodás.

Nagy szarvasbogár

Mi legyen az év rovara 2017-ben?

Ha május végétől július közepéig meleg délutánokon és estéken idős tölgyerdők környékén sétálunk, kis szerencsével találkozhatunk Magyarország – és egész Európa – legnagyobb termetű bogarával, a nagy szarvasbogárral.

A hím szarvasbogarat semmilyen más bogárral nem lehet összetéveszteni, hiszen rágói hatalmas, fogazott aganccsá alakultak. A nőstény rágói sokkal kisebbek, a bogarak körében megszokott méretűek.

A kifejlett szarvasbogarak csupán néhány hétig élnek, lárváik azonban 5 évig fejlődnek a tölgyfák nagy, elhalt gyökereiben. Az érett lárva az utolsó év júliusában a gyökeret elhagyva a talajba vonul, ott 15–20 cm mélyen földből és korhadékból ököl nagyságú kamrát készít, és abban bebábozódik. A bábállapot 6 hétig tart, azután kikel az imágó (a kifejlett bogár), és a bábkamrában tölti az egész telet. Kültakarója eleinte halvány és puha.

A kifejlett szarvasbogarak gyakorlatilag nem táplálkoznak, hanem azt a zsírraktárt élik fel, amelyet még lárvakorukban felhalmoztak. Legfeljebb csak a fák (főleg a tölgyek) sérüléseiből kifolyó erjedt nedvet nyalogatják fel alsó ajkukkal. A szarvasbogarak viszonylag lassan és nehézkesen repülnek. Leginkább fülledt, meleg napokon alkonyatkor és este kelnek szárnyra. A nőstények általában csak egyszer repülnek, a párzás után; ilyenkor a peterakóhelyet közelítik meg repülve, majd a földön gyalogolva.

A hímek a rágóikkal verekednek: a felek megragadják egymást az agancsukkal, és némi dulakodás után a győztes lehajítja a vesztest az ágról, a kifolyó fanedvről vagy a nőstényről. A hím párzáskor a lefelé fordított rágóival fogja le a nőstényt. A párkeresés, a nőstényekért vívott csatározások a hímek minden energiáját felemészti. Nem csoda, hogy a hímek élettartama rövidebb, csupán 1–2 hét; július végére rendszerint elpusztulnak, a nőstények néha megérik augusztus utolsó napjait is.

Itt tudsz szavazni: Az év rovara.

Csiripelte

- a Csipcsirip oldal létrehozója/üzemeltetője „Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak. Nem könnyű vizsga ez. Sokkal nehezebb annál, ami elé a fajta testi jegyeinek kutatói állítják az embert. Itt a lelket kell kitenni.” (Illyés Gyula)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.