Miért nem oktatják a magyar iskolák a nemzet első honvédő háborúját?

907-ben, a sorsdöntő pozsonyi csatával fejeződött be a honfoglalás. A győztes ütközet volt a magyar nemzet első honvédő háborúja. A történelemkönyvekben mégis alig esik szó róla. Miért? Erről és a történelemoktatás jelenlegi helyzetéről is beszélgetett egy történész és egy történelemtanár a Kossuth Rádió Ütköző című műsorában.

laszlo_holdas11

2007-ben ünnepeltük a magyar történelem egyik legjelentősebb eseménye, a 907. július 4-7. közt lezajlott pozsonyi csata 1100. évfordulóját. Abban az évben rendeztek egy-két hazai és nemzetközi konferenciát, készült néhány tanulmány, egy kötet is megjelent. Ezeknek sem sikerült azonban áttörniük az általános és középiskolai történelemoktatás falát, a csatát máig nem, vagy csak néhány mondatban tárgyalják a történelemkönyvek.

Pedig a magyarság első honvédő háborúja fényes győzelemmel végződött: azt követően több mint száz évig nem támadtak fegyverrel Magyarországra. Mindez persze csak egy példa a kérdésfelvetéshez: mi a helyzet ma a történelemoktatással, mit tanítunk és mit nem, megfelelőek-e az arányok a magyar és a világtörténelem eseményei közt, a tényszerűség mellett számít-e a lelkiség, a nemzeti büszkeség?

– „Habsburg-szempontú” történetírás

A kérdésekre Botlik József történész és Kopcsik István történelemtanár, az idén 25 éves Történelemtanárok Egylete alelnöke próbált válaszokat találni a Kossuth Rádió Ütköző című műsorában.

Botlik szerint a legnagyobb gond, hogy a magyar nemzet történelmét legalább másfél évszázada nem magyar nemzeti szempontból írják. A „Habsburg-szempontú” történetírás dominál, Bécs, Moszkva, ma pedig felemás módon Brüsszel, Washington véleménye és a szomszéd népek érzékenysége a meghatározó a nemzeti identitás szempontjából fontos események feldolgozásakor. Ezt a torzulást már a rendszerváltással túl kellett volna lépni, de máig nem sikerült – mondta a szakember, aki utalt arra is: ma nálunk majdnem 50-féle történelemkönyvből tanítanak, míg Szlovákiában csak két hivatalos tankönyv létezik.

– Hol vannak a szakmai viták?

Kopcsik István szerint már régen le kellett volna folytatni egy komoly szakmai vitát a kutatók és tanárok közt, végigvenni a hazai és nemzetközi összefüggéseket, és egy új identitástudatot megfogalmazni a régi történelmi gyökerek felhasználásával. Ezek a polémiák azonban rendre elmaradtak, így az sem világos, mi az a követelményrendszer, amelyet aztán meg lehet fogalmazni és számon lehet kérni a különböző szinteken.

A viták elmaradásáért, az egységes értelmezések hiányáért, az egyetemes és magyar történelem folyamatos aránytalanságaiért a tananyagban a szakember szerint egyértelműen a mindenkori politikai hatalom a felelős. A történelem ugyanis, bármennyire is igyekeznek tárgyilagosak maradni a kutatók, keményen ideologikus tárgy, ezért is lenne fontos végre 3-4 nagyon jó, választható tankönyv.

– Aránytalanságok

A mostani tankönyvcsaládnak a pedagógus szerint az az egyik legnagyobb hiányossága, hogy aránytalanul kis szerepet kap a kötetekben a történeti Magyarországon együtt élő népek történelme, a magyarokkal való együtt mozdulása, például a törökök ellen. Sokkal több ugyanis a közös vonás, mint az ellentét Trianon óta – hangsúlyozta Kopcsik. De ugyanígy méltatlanul kis szerepet – 12 év alatt mindössze 5-7 órát – kap az emberiség harmadánál többek kiadó India, Kína történelme is, miközben ezeket a kultúrákat – és nem csak az adatok szintjén – sokkal alaposan meg kellene ismertetni a gyerekekkel, hogy eligazodjanak a ma világában is.

– Elő a XIX-XX. század sorskérdéseivel!

A kutató úgy vélte, a történelemoktatásnak elsőként a XIX-XX. század sorskérdéseiben (Trianon, Tanácsköztársaság, Horthy-korszak, magyar holokauszt, málenkij robot, 1956) kellene megegyezni, ezeket kibeszélni, hogy a ma tapasztalható nagyon éles társadalmi megosztottság, egymásnak feszülés, bizonytalanság valamiképp végre enyhüljön. Ehhez persze – tette hozzá már a pedagógus – tisztázni kellene azt is, miért is tanítjuk a történelmet.

Meggyőződése szerint azért, hogy tudjuk, az adott ember az adott korban milyen válaszokat adott a felvetődő kérésekre, és ezek alapján a tapasztalatok alapján gondolkodva, kritikusan, az összefüggéseket ismerve tudjunk válaszolni korunk felvetéseire, gondjaira is. Ez azonban – hangsúlyozta a pedagógus – soha nem az államhatalom, hanem a szaktudósok feladata.

szinlelt-menekules

– Nemzeti minimum kell

Botlik József is a nemzeti megegyezést, a nemzeti minimumot sürgette a legfontosabb kérdésekben, amelyhez végre mindenki igazodhat, ahogyan ez sok országban létre is jött, Magyarországon azonban egyelőre nem. A pedagógus szerint a családtörténet mostaninál sokkal alaposabb ismerete is sokat segíthetne megérteni a múltat, a szülők, nagyszülők emlékei, emlékezete ugyanis lehetőséget adhat érzelemmel, élményszerűen és identitástudattal megközelíteni a történelmi eseményeket. Fokozatosan fel kell tehát oldani a család, a kisközösségek szintjén a gátlásokat, aztán eljutni ezzel a nagypolitikáig és valamikor talán végre a nemzeti megegyezésig is, az összefogásig – hangsúlyozta egybehangzóan mindkét szakember a műsorban.

Kérlek, segítsd munkánkat! Likeold Facebook oldalunkat, és ajánlj minket másoknak is. Ha tetszik a bejegyzés lent meg tudod osztani azt.

Segíts, hogy segíthessünk népszerűsíteni nemzeti értékeinket.

Csiripelte

- a Csipcsirip oldal létrehozója/üzemeltetője „Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak. Nem könnyű vizsga ez. Sokkal nehezebb annál, ami elé a fajta testi jegyeinek kutatói állítják az embert. Itt a lelket kell kitenni.” (Illyés Gyula)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.