Vajon milyen színű lovon jön közénk Márton?

Szent Márton élete bővelkedik érdekességekben. Ő volt az első szent, aki nem mártírként halt meg. NÉZZÜK, HOGYAN JUTOTT ODÁIG:

Szent Márton püspök 316 körül született a Római Birodalom Pannónia tartományában, római katonatiszt fiaként. Szülőhelye Savaria, a mai Szombathely.  Szülei néhány évvel később Paviába költöztek. Ott besorozták a római hadseregbe, lovas testőrtiszt lett Galliában.

A legenda szerint Amiens városkapuja előtt találkozott egy didergő koldussal. Köpenyét kettéhasította és egyik felét a koldus vállára terítette.  Márton is az adakozó szentek közé tartozik éppen úgy, mint na ki? Hát persze, Szent Miklós!cultura-hans_v-1

Na most álljunk meg  egy pillanatra!

Gyerekként sosem értettem mire volt jó, hogy ezután kettejüknek volt egy fél, semmire sem jó kabátja.  Ketten fázhattak egy-egy darab rongyban.

Van azonban logika Márton tettében: mivel katonaként a császár szolgálatában állott, egyenruhájának csak a felével rendelkezhetett szabadon. Márton álmában aztán megjelent Krisztus a fél köpenybe burkolózva, mivel ő volt a didergő  koldus.

Márton kilépett a hadseregből, amint lehetősége nyílt rá.  Előtte azért fegyvertelenül megfutamította a germán sereget.

Megkeresztelkedett, majd téríteni indult kelet felé egészen a Dunántúlig.  Sikeres térítő lett belőle: hazatérve édesanyját is megtérítette, meg is keresztelte.   A toursi polgárok püspökké választották – ehhez az eseményhez kapcsolódik az egyik ludas legenda, melyről lejjebb írok.

A város mellett kolostort alapított, ami a középkorban Franciaország vallási központja lett.  A hagyomány szerint november 11-én temették el. Temetésének időpontja vált emléknapjává.

A szent számos csodát tett a legendák szerint: többek között gyógyításokat, halottak feltámasztását, az ördög legyőzését, a rablók megtérítését, vad kutyák megszelídítését sikerrel végezte. Elég sok és különböző ügyben fordultak hozzá a hívek. Segítségére számítottak a gyermekbetegségekben szenvedők is. Védőszentként tisztelték a koldusok, a katonák a ló- és lúdtartók, valamint a szőlőművelők, a hordókészítő kádárok, továbbá egész Franciaország védőszentje volt. Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt.

Szent Márton kultusza Pannónia földjén már a honfoglalás előtt is virágzott. Tiszteletét Szent István is felkarolta, zászlóira Szent Márton képét festette. A Pannonhalmi Apátság, melyet szentmártonhegyi apátságnak is neveztek, Márton tiszteletére épült azon a helyen, ahol a hagyomány szerint Márton született. A kutatások tisztázták, hogy Márton szülőhelye Savaria (Szombathely) volt. Ezt II. Ferdinánd is elfogadta, fel is mentette a várost az adózás alól, de előírta, hogy Márton napon a város köteles szegényeiről gondoskodni.pannonhalma-a-bazilika-szent-martont-abrazolo-foablaka

Mivel a középkorban, hazánkban Szűz Mária után Szent Márton volt a legnépszerűbb szent, nagyon sok helység őrzi a nevét: Berettyószentmárton, Borsodszentmárton, Drávaszentmárton, Dicsőszentmárton, Homoródszentmárton, Kunszentmárton, Rábaszentmárton, Sopronszentmárton, Szigetszentmárton, Tápiószentmárton, Szalkszentmárton, Szépkenyerűszentmárton, Szentmártonkáta, Turócszentmárton, és még sorolhatnám. E helyiségek és még legalább száz másik templomaiban láthatunk Mártont ábrázoló táblaképeket, melyek 1200 és 1700-as évek között keletkeztek.

Szent Márton napja gazdasági határnap. A 14. századi krónikákban a tisztújítás, fizetés, jobbágytartozás lerovásának napja volt.

A Szent György napon legelőre hajtott jószágok az ősz beálltával, de legkésőbb Szent Márton (november 11.) napján az istállóba kerültek.

Az egyházi esztendő hagyományai szerint Márton napja a kisfarsang idejére esik. Kisfarsang a lakodalmak, pásztorünnepek, névnapok és bálok ideje volt, s ekkor került sor a szüret, a kukoricafosztás utáni mulatságokra is.  A kisfarsang időszak Katalin-nappal (november 25.) zárult le.

Márton-nap a néphagyományban

Márton napját az egész országban számon tartották a pásztorok.  Szokás volt a Márton-napi vesszőhordás és a pásztorok megajándékozása. A disznópásztorok felkeresték azokat a házakat, ahonnan állatokat hajtottak a legelőre, és vesszőket vittek ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Arról pedig, azt tartották, ahány ága van, annyit malacozik majd a disznó.

Köszöntőt is mondtak: “Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van!”.

Vagy:

” Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét

A szokást nem mi kezdtük s nem mi végezzük

Állatainknak annyi szaporodása legyen,

ahány ága-boga van a vesszőnek.”

A gazda erre itallal kínálja a pásztort, az ágat meg jól elteszi, mert azzal hajtják majd ki tavasszal a jószágot a legelőre.

Szent Márton vesszejéről, azt tartották, ahány ága van, annyit malacozik majd a disznó. Ehhez a naphoz munkatilalmak is kapcsolódtak: Márton-napkor nem szabad mosni, teregetni, mert elpusztulna a jószág.

Márton napjához is kapcsolódnak időjárásjósló praktikák és megfigyelések:

A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: “Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: “Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”

„Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél” – szól a népi bölcsesség. Aki pedig november 11-én éjjel álmodik, boldog lesz, úgyhogy igyekezzünk.

Lúd és újbor:

Szent Márton és a lúd kapcsolatára vonatkozóan több magyarázatot is találunk:

Az egyik történetben, meghallván, hogy püspökké választották, Márton a libaólba menekült. Azért tett így, mert nem érezte magát méltónak a megtiszteltetésre. A libák gágogása azonban felfedte rejtőzködésének helyét, így Isten kegyelméből, de a szavazás eredményeképpen Mártonból bizony püspök lett. Gyerekkoromban – vizuális típus lévén – gyakran elképzeltem a nem éppen csírátlan libaólból előmászó Mártont, akit, azon libatollas állapotban helyben püspökké avattak. Filmre kívánkozik, nem? Mint az egész történet…

Egy másik legenda szerint a libák gágogása megzavarta az istentiszteletet, ami annyira felbosszantotta a miséző Mártont, hogy a libák pecsenyeként, az ünnepi asztalon végezték életüket.

marton-nap

A Szent Márton lúdja kifejezés utal a nap jellegzetes ételére. “Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartották s tartják ma is, ezért országszerte lakomákat rendeznek, hogy a bajt elkerülhessük. Szent Márton napjára általában megforr az újbor is.

A reformációnak korában is folytatódott ez a kellemes hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján ünnepeltek.

A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik,  mert Szent Márton napja  zárta le az éves gazdasági munkákat. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát. E napon az újbor kóstolása mellett vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, de a kereszténység szépen átvette ezekből sokat.

“A bornak Szent Márton a bírája” – tartja egy másik mondás. Na, de miért?   Mert Márton “kereszteli meg” a bort: neve napjára ki kell forrnia a mustnak.  Hát ezért mondják, hogy Márton a bornak bírája.

Úgy gondolták anno, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget vesznek magukba. A naptárat tekintve látjuk, hogy Márton nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. Csoda, hogy Márton népszerű volt mindig is?

Néhány szólásunk is megörökítette Márton lúdját: “Sok Szent Márton lúdja elkelt az óta”, azaz régen volt az már! A “kövér, mint Szent Márton lúdja” mondás a teltebb testalkatra utal.

Szent Márton és a bor: Nyugat-Európa szőlőtermő vidékein elterjedt a hiedelem miszerint Márton Krisztushoz hasonlóan a vizet borrá tudta változtatni.  Mártont a bor gyarapítójának és adományozójának tartották. Feljegyzései szerint Tours-ban volt egy csodatévő szőlőtőke, melyet Márton ültetett.

Szent Márton a 21. században:

Az Európai Kulturális Tanács ki választotta az Európát átszelő 15 tematikus kulturális útvonalat. Ezek egyike a “Szent Márton kulturális út”, mely Szombathely és a franciaországi Tours városa között található. Igen szép és tanulságos lehet végigutazni ezen az útvonalon!

Isten éltessen minden Mártont!

Csiripelte

- magyar-angol szakos tanár / drámapedagógus - három fiúgyermek édesanyja - a Netfolk blog megalkotója - gondolat Erzsitől: "Érdekes, de nem volt központi kérdés számomra, hogy sokan olvassák-e a bejegyzéseimet, csak tettem, amit szívesen csinálok: írtam, csak írtam, írok most is szívesen." u.i.: (várjuk az iskolás, óvodás csoportokat múzeumpedagógiai foglalkozással egybekötött kézművesedésre) :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.